Egyedileg készített un. „fültrombitának” nevezett eszközöket készítettek már a XVII. században, az adott személyről nevezték el a készüléket. Ezek az eszközök leginkább is akusztikus erősítőként szolgáltak. Az un. Townsend Trombitát egy siket pedagógusnak, a Reynolds trombitát egy festőnek, Joshua Reynoldsnak személyre szabottan készítették.
Jelentkezzen most ingyenes, kötelezettség nélküli hallásszűrésre!
Vegyen részt teljeskörű és ingyenes hallásvizsgálatunkon, töltse ki rövid űrlapunkat és jelentkezzen most!
Az első elektronikus hallókészülékek az 1870-es 1880-as években készültek, a telefon fejlődésének köszönhetően 1898-ban alkották meg az elektromos hallókészüléket. Felhasználták a telefon adta technológia lehetőségeket. Irányítani tudták a hangerőt, a frekvenciát és a torzítást. Magának Alexander Graham Bell-nek volt köszönhető a készülék, felesége nagyothalló volt és rajta szeretett volna segíteni. Ám az eszköz közel sem volt praktikusnak mondható, hiszen egy súlyos bőrönd nagyságú eszköz volt.
Mérföldkő a hallókészülékek történetében a második világháború technikai fejlődése, melynek legfontosabb vívmánya a miniatürizálás ötlete volt. 1848-ban a Bell Laboratóriumban készült készülékekben tranzisztort helyeztek el, mely az előző hajlékony vákuum csövektől eltérően kevesebb energiát igényelt és csökkentette a hang torzítását.
A tranzisztorok hallókészülékekbe való behelyezése gyors volt, nem tesztelték megfelelően. Később megállapították, hogy a tranzisztorok párásodnak, ezért élettartamuk egy hét volt. Annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák, a tranzisztorra bevonatot helyeztek el, hogy megvédje a nedvességtől. A Zenit volt az első cég, mely felismerte a tranzisztorral összefüggő problémát és megállapította, hogy az egyén testhőmérséklete jelentős szerepet játszik a készülékek párásodásában.[1]
Az 1960-as években, a Bell Telephone Laboratories létrehozott egy folyamatot, ami egyaránt beszéd és audio jeleket is figyelembe vette a készülékek készítésénél.
A digitális számítógépek nagy mérete miatt a hallókészülékek szimulálásának folyamata rendkívül lassú volt. Az audio beszédjel haladása hosszabb ideig tartott, mint maga a jel időtartama. Ez szinte lehetetlenné tette azt az elképzelést, hogy a hallókészülékeket olyan tárgyakká alakíthassák, amelyek a fülhöz illeszthetők.
A hallókészülék fejlesztés újabb úttörője Daniel Graupe, aki kifejlesztette a hatcsatornás hallókészüléket. Az 1975-ös hatcsatornás hallókészülék minden frekvencián digitálisan szabályozta azt. 1979-ben a hallókészülékek elektroakusztikai tulajdonságai egyszerűen megváltoztathatók lettek. Ennek a nyomógombnak a megnyomása miatt az erősítés megváltozott a megfelelő szintre ahhoz a környezethez, amelyben az egyén jelen volt.
Az első digitális hallókészüléket 1987-ben hozta létre a Nicolet Corporation. A hallókészülék olyan processzort tartalmazott, amelynek vezetékes csatlakozása volt a fülbe.
Két évvel később, 1989-ben megjelent az első fül mögötti digitális hallókészülék.
1990-es években az analóg készülékek uralma volt jellemző. Azonban az analóg készülékeknél a beszéd és a környezeti zaj együtt erősödött, minden hangot egyforma mértékben erősítettek, ezért a használója az erőteljes hangzást szokta meg.
1994-ben a Victofon Kft. Magyarországon elsőként kezdte el az egyéni hallójáratba helyezhető hallókészülékek gyártását.
A hallókészülékek jelene
Az 1990-es években megjelentek az analóg készülékeket fokozatosan felváltó, digitális elektronikával készült hallókészülékek. A digitális készülékek esetében is mikrofon veszi fel a hangot és digitális formában alakítja át. A mikroprocesszor erősíti és feldolgozza a jelet, melyet hangszóró továbbít a dobhártya felé.
A digitális hallókészülék mikroprocesszora "keskeny" tartományban képes a kívánt hangokat erősíteni, például a beszédet. Ugyanabban az időben pedig gyengíti a kellemetlen, nem kívánt hangos, magas hangokat, zajokat, ezzel biztosítva a jobb beszédértést.
A jelfeldolgozást a mikroprocesszor valós időben hajtja végre, figyelembe véve a felhasználó egyéni szükségleteit. Például a mély hangok növelése, a jobb beszédfelismeréshez zajos környezetben, vagy a magas frekvenciák szelektív erősítése azok számára, akinek csökkentett érzékenysége van ebben a tartományban. A mikroprocesszor automatikusan felismeri a külső háttérzaj jellegét, és átalakítja a jelfeldolgozást az adott körülményekhez alkalmazkodva. Illetve annak megváltozásához, amikor a felhasználó kikerül ebből a környezetből.
A hallókészülékek technológiájának fejlődése, korszerűsödése a készülékek formájában is nyomon követhető. Megjelentek a hallójárat alakjához teljes mértékben alkalmazkodó hallójárati készülékek különböző formái. A fülmögötti hallókészülékek a fülkagyló takarásában, vékony csővel szinte alig észrevehetők. Ebben az irányban a fejlődés folyamatos, követve a páciensek igényeit és anatómiai sajátosságait.
A XXI. század hallókészülékeinek elektronikáját a fülről vett minta alapján, 3D-s nyomtatóval készített formába helyezik el. Ez olyan mértékű fejlődést jelent, melynél a fülben a hallókészülék megfelelő illeszkedése sokkal pontosabban és nagyobb biztonsággal alakítható ki.
A hallókészülékek jövője abban rejlik, hogy ma már csatlakoztathatóak vezeték nélkül eszközeinkhez, illetve mobil alkalmazáson keresztül kezelhető.
A mobil alkalmazások előnyei:
- Egyszerű használat, nincs szükség további eszközök és távirányítók használatára.
- Kényelmes, komfortos viselet.
- Mások számára alig látható.
- Az ügyfél igényéhez alkalmazkodó programok.
- Automatikus hangerő és program állítás, nincs szükség programkapcsolóra és hangerő szabályozóra.
- Távirányító nem szükséges a mobil telefon egyben a távirányító.
- Széles hangmagasság átmenet, kiváló hangminőség.
- Az okos mobiltelefon megtanulja az ügyfél használati szokásait.
- A mobiltelefonnal az ügyfél az igényei és a különböző környezetnek megfelelően be tudja állítani a hallókészülékét.
- Gyors kapcsolás a hallókészülék és a telefon között.
- Alkalmazkodik a különféle mobil telefonokhoz.
- Nincs hangerőszabályozás és programváltás, ezt a mobil telefonhoz kapcsolódva a hallókészülék automatikusan végzi.
A fejlesztések között szerepel az elem nélkül működő, tölthető hallókészülék, amely növeli a viselője komfort érzetét.
A hallókészülékek fejlesztésén világszerte dolgozó fejlesztő mérnökök célja, hogy az ügyfél igényeihez maximálisan alkalmazkodó, minél komfortosabb és esztétikusabb, tetszetősebb hallókészüléket készítsenek.
