Az ókori színházak akusztikája valóban olyan kitűnő, mint gondoljuk?

A világon elsőként végzett méréseken alapuló tanulmány szerint valószínűleg nem.[1]

Annak ellenére, hogy az amfiteátrumok kivételes hangminőségét hangoztatják, a valóságban az ókori világ lenyűgöző megjelenésű szabadtéri színházai valószínűleg nem voltak akusztikai csodák. A holland Eindhoveni Műszaki Egyetemen (EUT) dolgozó kutatók 2017-ben végezték el az első helyszíni kísérleteket 3, többezer éves görög színházban. Megállapították, hogy míg egy hangosan beszélő személy a legtávolabbi üléseknél is jól hallható volt, a halk szövegeket azonban még a színpad mellett ülők is alig hallották.

Jelentkezzen most ingyenes, kötelezettség nélküli hallásszűrésre!

Az EUT tudósainak az érdeklődését az újra megnyitott Epidaurosz színház akusztikája iránt, egy 1989-ben kiadott útikalauz grandiózusabb leírása keltette fel, amely a hangok terjedését bizonyos értelemben rendkívülinek és bámulatba ejtőnek nyilvánította. A könyv szerint, a nézők a színház utolsó sorában - körülbelül 594 méterre a színpadtól - ülve a leghalkabb hangokokat is hallották, "ahogy az idegenvezető suttog, sétál, egy darab papírt elszakít, gyufát gyújt, csettint az ujjaival, lapoz egy könyvben, ledob egy érmét vagy sóhajt. "

Az Epidaurosz színházban 55 félkör alakú üléssor található, amelynek befogadó képessége 14 000 fő és a hang kivételesen jól terjed a falak lejtése és a mészkő ülések akusztikai tulajdonságai miatt.

Annak kiderítésére, hogy az állítások igazak-e, a kutatók 2017-ben elkészítették az ókori színházak első akusztikus térképét, ellátogatva a Kr. u. 161-ben épült Herodes Atticus odeonba, a Föld egyik legrégebben lakott városának Argosznak a színházába és a már korábban említett Epidaurosz város napjainkban ismét használatba vett színházába (a legrégebbi fennmaradt görög színház az i. e. 4. század végén, újabb kutatások szerint viszont az i. e. 3. században épült).

A mérnökök a maguk által tervezett vezeték nélküli akusztikus mérőeszközöket alkalmaztak, több mint 10.000 mérést gyűjtve a három színház több száz helyszínéről, az EUT által, a YouTube-on megosztott videó[2] szerint.

Megállapították, hogy a színházi akusztika, bár jó, nem volt olyan rendkívüli, mint ahogyan azt az útmutató ismertette.

A hangosabb hangok a legtávolabbi üléseknél is hallhatók voltak, azonban a normál hangerőn kívüli hangok kevésbé voltak érthetők és a leírás állításaival ellentétben a papírszakadás vagy a leesett érme hangja csak a színház alsó felén volt hallható. A suttogást csak az első sorban élők hallhatták, az EUT megállapítása szerint.

"Az említett hangforrások felhasználásával nem találtak bizonyítékot a gyakran emlegetett kivételes hangátvitelre" - jelentették a kutatók tanulmányuk összefoglalójában, amelyet az amerikai akusztikai társaság "Acoustics '17" konferenciáján mutattak be 2017. június 28-án Bostonban.

*Az ókori Görögország egyik városa volt.

[1] https://www.ancientworldreview.com/2017/11/ancient-amphitheater-acoustics-werent-so-great-after-all.html

[2] https://www.youtube.com/watch?time_continue=11&v=c2rjD6UQJoc&feature=emb_title