A hallásrehabilitáció új korszaka

1. FELISMERÉS

 Magyarországon minden 10. ember él valamilyen fokú halláskárosodással az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint.[2] A felismeréshez hosszú út vezet, mivel a fokozatosan romló hallást nehezen veszik észre azok, akik ilyen problémával küzdenek. Ennek oka az, hogy a romlás lassan és nagyon apró lépcsőkben következi be, ezért észrevétlen marad az egyén számára. A halláscsökkenés okai különbözőek lehetnek.

Vezetéses típusú halláscsökkenés esetében:

• fülzsírváladék,
• esetleg egy gyulladás vagy a hallójárat beszűkülése,
• a dobhártya kilyukadása,
• ha gátolja valami a hallószervi - porc láncolat mozgékonyságát,
• krónikus középfülgyulladás,
• vagy esetleg valamilyen genetikai tényező.[3]
  
  

Idegi típusú halláskárosodás esetében:

• szőrsejtek funkcionális zavara,
• belső fület érintő fejlődési rendelleneség,
• gyógyszerek mellékhatása,
• életkor,
• központi idegrendszer keringészavara/toxikus károsodása.[4]

Ezek az okok külön-külön és együttesen is okozhatnak halláscsökkenést.

A halláskárosodás hirtelen vagy fokozatosan is kialakulhat. Ha azt tapasztalja, hogy mások csak motyognak Ön körül, nem hallja a beszélgetéseket vagy a megszokottnál is jobban fel kell hangosítania a TV-t, akkor lehet, hogy Ön is érintett.
Tanácsos már a legelső jelek észlelése után fül-orr-gégész, audiológus szakorvos, illetve audiológus szakasszisztens segítségét kérni a további problémák elkerülése érdekében.

2. DIAGNÓZIS [5]

 A hallásvizsgálat egyszerű, gyors és fájdalommentes, amelynek minden lépésénél jelen van az audiológus szakasszisztens. A kivizsgálás egy általános fül-orr-garat vizsgálattal kezdődik, amit fül-orr-gégész vagy audiológus szakorvos végez el.

Ezt követi az audiológiai szakvizsgálat, melynek részei a hallás-, a beszéd- és a kellemetlenségi küszöb vizsgálat, valamint a tympanometria, stapedius reflex és fáradás vizsgálat. Ezek során a szakasszisztens méri az értékeket, melyeket a szakorvos végül összegez és validál.

A hallásvizsgálat egy erre a célra speciálisan kialakított, hangszigetelt fülkében történik. Első lépésként az úgynevezett hallásküszöb vizsgálatot végzik el, melynek során klinikai audiométer segítségével különböző frekvenciájú hangokat hallanak a vizsgált személyek. A halláscsökkenés mértékének pontos megállapításához a hangerő folyamatos emelése történik egészen addig, amíg a vizsgált személy meg nem hallja a hangot és jelez. A két fül vizsgálata külön-külön történik.

A kapott eredményt rögzíti a szakasszisztens az audiogramon, ami a hallás vizuális térképe. Az audiogramon a hallás állapotát koordináta rendszerben ábrázolja a klinikai audiométer. A leghalkabb hang, amelyet a vizsgált személy képes meghallani, a hallásküszöb. Az eredményeket a szakorvos értelmezi és érvényesíti.

A fenti méréseket követően beszédértés vizsgálatot végez az audiológus szakasszisztens. Ilyenkor egyszótagú szavakat hall a vizsgált személy, amiket vissza kell ismételnie. A helyesen visszaismételt szavak arányából megállapítható a beszédértés százalékos aránya. A vezetéses típusú halláscsökkenésnél általában jobb, míg idegi halláscsökkenés esetén rosszabb a várható eredmény, különösen a hallóideg vagy az agyi hallópályák károsodásakor.