A lakosság közel 17%-át érinti a fülzúgás. A hallott hangok jellege sokféle lehet, beleértve csengő, zümmögő hangokat, csiripelést. A csend gyakran súlyosbítja az állapotot, például éjszaka sokkal zavaróbb.
A fülzúgásban szenvedő emberek kb. 90%-nak eltérő mértékű halláscsökkenése is van, míg a hallássérült emberek kb. 50%-a fülzúgásról is beszámol.
A fülzúgást gyakran erős negatív gondolatokkal és érzelmekkel társítják, amelyek hozzájárulhatnak a szorongó és krónikus hosszú távú állapothoz. Az amygdala, az agy érzelmi reakciók feldolgozásáért felelős területe kulcsszerepet játszhat ebben a folyamatban.
Jelentkezzen most ingyenes, kötelezettség nélküli hallásszűrésre!
Vegyen részt teljeskörű és ingyenes hallásvizsgálatunkon, töltse ki rövid űrlapunkat és jelentkezzen most!
Az említett tanulmányban a kutatók fMRI vizsgálat segítségével a résztvevők agyi aktivitását vizsgálták, miközben kellemes, kellemetlen és semleges hangokat játszottak le nekik. A tanulmányban fülzúgással és halláscsökkenéssel élők, valamint ép hallású emberek is részt vettek.
A kutatók megállapították, hogy amikor kellemes hangokat hallottak a résztvevők, az un. amygdala agyi terület, amely az érzelmi reakciók feldolgozásáért felelős, kevésbé volt aktív a fülzúgással és a halláskárosodással rendelkező egyéneknél, mint akiknek ép volt a hallásuk. Amikor a kutatók érzelmileg provokáló hangokat játszottak le a fülzúgásban szenvedő embereknél nagyobb agyi aktiválása volt a semleges hangokhoz viszonyítva, mint azoknál, akiknek nincs fülzúgása.
A kutatásban résztvevő tinnitus csoportban is voltak eltérések.
A fülzúgással küzdő egyéneknél az érzelmek feldolgozása közötti különbség az agy tinnitushoz való alkalmazkodásából ered. „A folytonos fantomhangok (csiripelés, zúgás, sípolás stb.) folyamatos feldolgozásának terhe eloszlik az amygdala agyi régió és az agy más részei között, így az amygdala agyterületnek nem kell minden alkalommal aktívnak lennie” – mondta a kutatást vezető orvos. Tompább amygdala aktiválás tükrözi az érzelmi reakció belső módosulását, az érzelmileg negatív hangzáshoz való sikeres megszokás eredményeként. Ők enyhébb fülzúgással rendelkezők (a résztvevők kb. 80%-a) voltak, akiket kevésbé akadályozott az állapotuk a mindennapi életben. Nekik általában sikerült túltenni magunkat a fülzúgásukon, és már nem zavarta őket, mert semmibe vették a fülben hallott zajokat. A fülzúgás tehát nem megszűnt, hanem figyelmen kívül hagyta az agyuk ezeket a zavaró zajokat, éppúgy, ahogyan egy lakásban az épp hallással rendelkező egy idő után nem veszi észre a hangosabb légkondicionáló vagy hűtő zaját.
A közreműködők elmondása szerint a többség megtanult együtt élni fülzúgásával „ha valami más elfoglal és eltereli a figyelmemet, akkor elég jól el vagyok vele.” – számolt be egyikük.
A fülzúgással élő egyének fennmaradó 20%-ának azonban ez az állapot súlyosan zavarja életét, gyakran megnehezíti az alvást, szorongás vagy akár depresszió alakulhat ki.
A kutatók azt remélik, hogy tanulmányuk segít a tudósoknak jobban megérteni a fülzúgást, hogy végül javítsák a betegek életminőségét, ugyanis jelenleg nincs gyógymód a tinnitusra.
